-
1 αναθυμιαομαι
1) испаряться(τὸ ὑγρὸν ἀναθυμιώμενον Arst.; ὅ ἐκ τῆς γῆς ἀναθυμιώμενος ἀήρ Plut.)
2) выделять испарения, куриться(ἥ γῆ ξηραινομένη ἀναθυμιᾶται Arst.)
3) подниматься(τὸ ἀναθυμιώμενον πῦρ Arst.; ὅ ἀναθυμιώμενος καπνός Luc.; перен. μῖσος ἀναθυμιᾶται Polyb.)
4) поднимать испарения(ἐκ τῆς θαλάττης Arst.)
5) выдыхаться(οἶνος ἀναθυμιαθείς Plut.)
-
2 ἀνα-θῡμιάω
ἀνα-θῡμιάω, aufdampfen lassen, räuchern; übertr., μῖσος ἀνεϑυμιᾶτο Pol. 15, 25, 7, der Haß ward neu angefacht. Pass., in Rauch aufgelöst werden, verdampfen, Aristot. Meteor. 1, 3; οἶνος ἀναϑυμιαϑείς Plut. def. or. 40. – Med., aufsteigende Dünste an sich ziehen, von der Sonne, Arist. Probl. 23, 30; ὁ ἀναϑυμιώμενος καπνός, der aufsteigende Rauch, Luc. Ver. Hist. 1, 23.